housewolf

Az élet olyan mint a bableves. Kezdetben ízlik aztán megfingat.

Élet a halál előtt. Mindenki erre törekszik. Nekem elég ha nem halok meg mielőtt élek. Legalább egy keveset. Mert az a tiéd amit átélsz.

A többi felesleges. Az élet nem vár.




Bee Gees

Ez a történet akkor játszódott amikor még a közértpultok alsó polcain Limót lehetett kapni citromos és málnás ízben.
Ez az italpor meghatározta kora ifjúságomat, mert mint kábszeres gyűjtöttem rá a lét és , hogy ne fogyjon gyorsan csak az ujjamat mártogattam bele és a hol sárga, hol piros nyelvemet ijesztésképp osztálytársnőimre öltöttem.

A hetvenes évek eleje engem a mai Skála(Kaiser) helyén lévő BEAC pályán talált amikor is bőrpántos fapapucsban róttam az atléták edzésidejében a köröket a salakpályán, szigorúan nem eredeti hanem magyar , Vörös Október Ruhagyár (VOR) farmerben.

Elnézően nézett rám az atléták edzője aki két miniszoknyás lánnyal az oldalán szemlélte a futóit akik gondosan kikerültek mint szent tehenet.


Akkoriban rajongtam a Bee Gees együttesért és a a Töltsön egy órát kedvenceivel ,a Tánczenei koktél (Göczey Zsuzsa) , a Csak fiataloknak világában néha a televízióban is mutattak éppen futó slágereket.

Mikor a Rádió és televízió újságból megtudtam, hogy a Bee Gees lesz az Egymillió fontos hangjegy című adásban már napokkal előbb odakészítettem a magnót a tévé elé.

Mivel a szalagos Tesla magnómnak volt ugyan felvevőkábele de a tévénk olyan őskori volt, hogy nem volt rajta bemenet ,ezért mikrofonnal próbáltam abszolválni a feladatot.

Azt is közölte a műsorújság, hogy az általam akkoriban fenomenálisnak tartott „Massachussets" című dal kerül lejátszásra, ami az akkori slágerlistámon a Middle of the Road és a Sweet együttes után rögtön bronzhelyen szerepelt.

Izgatottan vártam az adás estéjét.

Mivel akkoriban egy második világháborús és 56-os golyók által szarrá lyuggatott ház egyszobás tanácsi lakásában éltem szüleimmel, ezért a haditervet jól kimódoltam.

Addig sírtam anyámnak az almáspite után amíg az adás idejében neki állt a konyhában a sütésnek.

Ez a veszély kilőve.

Mármint arra, hogy éppen akkor lépjen be a szobába amikor a felvételt készítem és az ajtó nyikorgással tönkretegye a másnapi iskolai lemezlovassági támadásomat.Ugyanis a lassú felvétellel az osztálybulin akartam virítani és mivel az iskola a szomszédunkban volt ezért magnóval együtt akartam átsétálni az osztályba és a csajokat szédíteni, hogy micsoda up to date vagyok.Persze jó előre beharangoztam, hogy a Teslámmal mire készülök, már a hangoztatott terv is emelt az ázsiómon.

Már láttam magam előtt az elhomályosult tekinteteket amint kísérnek le a tornatermi szertárba és ott Laokoont előadva borulnak rám az osztály szépei.


Kezdődött az adás!


A műsorvezető leadta a szokásos dumát én pedig a magnó gombját felvételre állítottam, a mikrofont a tv előtti kisasztalra helyeztem jó szögben és még a legyet is elkaptam röptében nehogy zümmögjön felvétel közben.


Elindult a szám. A szívem hevesen kalimpált a Losonczi ikrek jártak az eszemben akikkel erre a számra lassúzni fogok.

Egyszerre kettővel. Naná .Egy ekkora sztár mint én akinek megvan a Bee Gees

Massachusets-e....

Elégedetten hátradőltem a fotelben és vártam, hogy beérjen a gyümölcs.

Amivel majd szakítok.

És ekkor jött az amivel tapasztalatlan 13 éves fejjel nem számoltam.

Kivágódott a szobaajtó , jóapám Esti Hírlappal a kezében mint a könnyűlovasság beáramlott a szobába.

A maga 120 kilójával sikkesen mint a lavina robbant bele a fotelbe pont a mikrofon elé .


Én ,mint a lefizetett partjelző lengettem neki a szoba sarkából, hogy hé öreg, csendesen mert felvétel van, ám ő komótosan széthajtogatta az újságot ( melynek zöreje a mikrofon közvetlen közelében géppuskaropogásnak hallatszott) és olvasni kezdett.

Izzadtam, remegtem, a Losonczi ikrek szertefoszlóban, a leendő nimbuszom úgyszint, de bíztam valami csodában, hátha nem is vette a mikrofon és hátha majd valahogy kimagyarázom a furcsa zörejeket.

Például ,hogy a zaj már eleve benne volt az adásban...

De a következő pillanatban ez a szalmaszál is odalett ugyanis apám az „ Itt a Budapestiek beszélnek" rovathoz érkezett az olvasásban és a levélírók véleményét sommásan így kommentálta :: „ Tudjátok ti hova beszéljetek? Ide-e. „
És ezzel egy kissé megemelkedett a fotelben és egy öblöset durrantott. De olyat , hogy még az ablaküveg is berezonált.
Az összes álmom szertefoszlott. Megsemmisültem. Integettem ,mutogattam, a szoba sarkából, hogy felvétel van...
Apám rám nézett majd a mikrofonra és csak annyit mondot: „ Oppardon, nem láttam".

Még ez is! Megszólal! Belebeszél! Nem mintha már sokat számított volna.
Annyira elöntött a keserűség, hogy a kezemben lévő Pajtás újságot dühömben a földhöz csaptam.

Most már úgy is mindegy.
Apám erre felugrott és egy akkora maflást lekevert, hogy nekiestem az állólámpának amely velem együtt komótosan padlót fogott.
Apám csak ennyit mondott: „ Majd megtanítlak én viselkedni az anyád úristenit. Mindjárt lehiggadsz."
Nem féltem. Nekem már olyan mindegy volt akkor.
Ott maradtam a lámpával vízszintesen és fásultan bámultam a tévét ahogy a kapafogú Gibb fivér bagzómacska hangján virítja az utolsó verzét.
Apámban valahogy tovább forrt az indulat mint bennem, mert váratlanul felkapta a mikrofont az asztalról és azt mondta:
„Ezért a nyavalyásért vagy annyira oda? Megmutatom én mi a zene!"

Azzal rákezdett és mint a jampik az ötvenes években páros lábbal ugrált.

„ Bekezsdu bendli a bendli bivaly
a jó tök fejeden van egy kis haj,
az angol mondja, hogy éljen a king ,
a szpiking , a betli mócsing,
van macskabőr, nincs borjumáj,
nyikagda nyicsivó, nyeponyemáj,
álljuk, várjuk, lyuk-fúrjuk, kúrjuk,
kodácsi kotlók tojják"


Na ez a zene, nem az a kornyika!

Majd egyszer ezt vedd fel ne azt a szart!"

Mely mondatából egyértelmű lett számomra , hogy fogalma se volt arról, hogy „adásban van"...
Aztán mint ki jól végezte dolgát visszahuppant a fotelbe,éppen akkor amikor a szám is befejeződött.

Én olyan lélekkel mint Zichy és Frangepán a siralomházban elindultam lekapcsolni a magnót.

Fiatalságom elúszott, reményeim tömegsírban, a Losonczi ikrek tőlem Kamcsatkán.

Másnap az iskolában csak annyit mondtam, hogy nálunk áramszünet volt és még az adást se láttam.Ezzel szereztem némi szimpatizánst azon az osztálytársaim körében akiknél nem csak az adás ideje alatt nem volt villany, hanem általában.

De ezek az osztálytársaim nyomokban sem hasonlítottak a Losonczi ikrekre.

Apámra ma is úgy emlékszem  mint egy kivételes emberre, mert a maga útját járta minden időben,nem hódolt be pártkönyvnek, fenyegetésnek, ígéreteknek, hanem amikor csak tehette kilopta a vállalat szemét és egyszerű munkás létére középvezetői szintig jutva három házat épített fel lopott anyagból Balatonon, amíg az elvtársak kommunista szombatra jártak és apparátusban csépelték a szart.


 Pedro és a Húsvét


Na itt vgyok kistesók!

Ismeritek?

Möszjő Trankvile: bap pidu bappap pidú
Ez aztán a kúl!

Vonaglanak rá a Tecáék mint akibe belecsapott az ipari áram!
Tegnap vótunk a Józsefvárosin, vettünk frankó kazikat, nem mondom, hogy eredeti meg oridzsi , de a Ladába jól szól.
A subbas meg  majd kiszalad az ablakon. Bámulnak is a bulák a villamosmegállóban.

A múltkor szamarával jöttek ránk a cigányok, de mondom nekik ne nyomujjá tesvér, apád lehet ,hogy a nagybátyám.
Erre beszólnak vegyem lejjebb a hangerőt mer nem teccik nekik a zene.
Erre a Sodrony kihajolt az ablakon és a bézból ütővel bekínálta a szélvédőt,azok meg vakon neki a parkoló kocsiknak, mi meg fulgázzal el.

Azóta persze átfestettük a Ladát pirosra nehogy megtaláljanak mer az kínos lenne.
Főleg nekik.

Vót ez a húsvét vagy mi a  franc, azt én még benn tőtöttem a hűvösön,akkor monta nekem a zárkagóré,hogy aggyak neki  piros tojást mer ő megöntöz engem.
Mondom neki anyádat öntözöd kistesó de azt análba is felőlem, dehogy hozzám nem nyúlsz az szencség.

Elővillantottam a nyelvem aló a zsilettet és montam neki, hogy ezzel hosszabbítom meg a vigyorát éjjel ha hozzám nyúl
Erre mingyár nem akart tojást.

Egyébkén pedig nem tudom mér kell azt ünnepelni, ha valaki nem eszik húst egy évbe egyszer .Meg mi köze van a tojáshoz.
Biztos azt kell enni helyette.
Micsoda szokások. Sose fogom megérteni.
Na mindegy most megyek mer a nagy mutter kórházba van. Valami hasnyála van neki, a rossebb tuggya.
Benyomott együltőhelybe vagy nyolc gombóc székelykáposztát azt elöntötte a víz.
Most meg az intenzíven van miriggyel.
Mit vigyek?
Van még ebédről két guszta oldalasom, vajon komázza?
Bárlehet, hogy korai az még neki.
Viszek babapiskótát , azt szokta szeretni.

Na csá emberek maj jövök.













Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 1
Heti: 9
Havi: 23
Össz.: 7 445

Látogatottság növelés
Oldal: Prózák
housewolf - © 2008 - 2024 - housewolf.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »