2012 március
Karácsony este
Eljött hát újra a Karácsony este
Megkopott érzések színe-java,
Éreznünk kéne melegséget végre,
elnyomja csendünket plüss figura.
Állok mint tróger az ingyen ebédnél,
Kezemben éthordó s pléh kanalam,
Merítnék békét a fenyőfa fénynél
én is ki árultam híg aranyam.
Kibontom lassan a rejtek csodáját,
Szeppenten várom az üdvözülést,
dobozkám mélyén dohos fenőszíján
penészes cédula feni a kést:
„Mit vársz te jött-ment ,te szív-koldus léha
Hogy jutna néked ma enyh és erény,
Legyél majd szelíden ölelő néha
S kanalad nem talál üres edényt”
Kétségbeesetten bontok ki minden
Csillogó, cicomás színes talányt,
Mindenik kuncog s gúnyt űz, hogy azt hittem
Bűneim jutalma mégse magány.
Egy doboz szunnyad csak eldugott ágon,
Kibontom s kirepül szél-csalogány,
Szeretet képében megül az ágyon,
S perc múlva kiszáll az ablakon át.
Hol lehetsz , kinek a szívébe zárva,
Hol vérzel sebzetten éj idején,
Rég halott anyáknak kontyába bújva,
Kínok közt fetrengők múló sebén.
2011 december 22.
Házassági hirdetés
2011 12.10.
Béke
Feküdtem csendben és nyugodtan,
Elült már minden lázadó
Késztetésem, mind kipukkant,
Elhalkult benn a dáridó.
Fekszem csak árván és halottan,
Szám szélén vércsík csordogál,
Fakó szembogár néz a Napba,
Öreg varjú mellemre száll.
Lehullt hát végre mind mi jelmez,
Elérkezett a kánaán,
Kín és dögvész nem fegyelmez,
A nincs már nekem nem dumál.
Az erdő népe, ezer szempár,
Körém gyűlnek és védenek,
Már egy vagyok ki múltat gyomlál
s lesajnálja az életet.
Majd elborít a hó s az éjjel
Már pisztoly cső se füstölög,
A bankhitel már nem fojt kéjjel,
S végrehajtó sem mennydörög.
Finoman szállt rám a hajnal
megérezte,hogy fáradok,
kikönyökölt életemmel
helyben futva vágtatok.
Minden hajnal egyforma már,
gőzölögve szédül a Nap,
felszisszen hamis szamovár,
monotonon csöpög a csap.
Elszálló remények
szétmálló szőnyegén,
estéim csendesek ,szelídek,
betöltöm a csendes szobát
én , az örök vőlegény
kinek szívében alszik a szelindek.
Csak éjszakám csapzott és bátor,
csatakos szélvihar tépdes,
megküzdök filmemben százszor,
s ott én vagyok ki győzni is képes.
Hajnalra eláll a csapcsöpögés,
leszáll a Holddal egy csillag,
megül a homlokom ráncain és
elvégzi dolgát s elballag.
Egyszer volt
elterült az élet a vállamon
eltompult a sasszem és vállalom,
felhördül a kanca és sörényét
rázza és rúzsát és fölényét
döfi mélyre és mélyebbre
ne számítsak masztinál kéjebbre
elhagyott az idő , csak lebegnék,
múltak gyökerét felednék,
nem volt semmi sem azelőtt,
most vagyok fiatal szeretőd,
nem dúl fel a lélek kérge
naponta születek fényre...
elszöktem testemtől végleg,
nézek a szemedbe s félek
nem látod bennem a tengert
csak hobót kit az élet megvert.
de eljövök érted majd egyszer
ha simítja arcomat vegyszer
ha kérdéstől nem fogok félni
s tudok majd adni is
nem csak kérni
mikor leszünk mi majd egyek
ha felülről szólok egy hegynek,
ha velem lesz majd a barátom,
engesztelő , hű halálom...